Megint elfogyott a szabad hely a számítógépemen. Ez annak a jele, hogy túl sok képet gyűjtöttem össze. Ilynekor jön a szelektálás, törlés, archíválás - unalmas meló. Az egésznek van egy jó oldala, néha rábukkanok olyan képekre amiket elfelejtettem előhívni. Ez is egy ilyen sorozat amit a Múzeumok Éjszakája rendezvényen készítettem. Ilyenkor a város összes múzeuma egész éjjel nyitva tart, az emberek rajzanak egyik helyről a másikra és nagy a sűrűsége a hasonszörű, a kultúra iránt érdeklődő egyéneknek. Egyszóval jó!

Kattints a képre!

Egy céges rendezvényen voltam a Balatonnál. Győnyőrű idő volt, motorral mentem. Másnap csatlakoztam Misihez és a barátjához egy sztúpa látogatásra Zalában.

A farkashegyi reptéren jártamban láttam ezt a régi permetezőgépet.

A Tátra kerülés alatt megbeszéltük Misivel, hogy el kell mennünk még valamerre motorozni. Végül a Balatonfelvidékre esett a választás. Lecsíptük a péntek dálutánt és sötétedésre Badacsonyig jutottunk el. A szállásunk a Borbarátok panzióban volt. A szoba tisztességes, az étel és ital kimondottan jó volt. Másnap a káli medencén keresztül jöttünk haza de előtte még benéztünk Sümeg várába is. Az idő pazar volt és a tájegység is hozta a formáját. Az Őrségen kívül ez az egyik kedvenc hazai túrázó célpontom.

Kattints a képre!

A pipacsvrágzással idén a kunsági síkvidéken találkoztam.

Misivel és Józsival, május 27-29-e között körbemotoroztuk a Tátrát. Az idő mértékkel volt kegyes hozzánk. Oda és visszaúton kerülgetett az eső, de nem kapott el. Azon a napon amikor a Tátrában kanyarogtunk az első 20km kivételével végig esett. Ennek ellenére megegyeztünk, hogy nagyon jó kiruccanás volt. Bázispontként a Koliba Greta nevű kis szállodát használtuk Liptószentmiklós közelében . Csak ajánlani tudom, kimondottan jó hely. Odaúton Bajmóc, visszaúton Krasznahorka várát néztük meg. A várak és az útvonal is nagyon szép, még visszajövünk!

Kattints a képre!

Ma Gödöllőre kellett mennem. Innen jött az ötlet, hogy a visszfelé az autópálya helyett a nógrádi térségen keresztül motorozzak egyet. Egyben ez volt az a nap amikor a motorba bekerült a 3000. kilométer. Decembertől szép teljesítmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy nem voltam egyetlen hoszabb, többnapos túrán sem.

Mádon jártunk borkostolón. A finom borok mellé ráadásképpen motorral bejártam a Zemplént. Az utak rossz állapotban vannak, de a táj kárpótol mindenért.

Mád látképe a szőlőből

Ma Misi vezetésével megejtettük a tavaly ősszel szerveződött Vodafone Motoros Szakosztály szebbik nevén VodaRiders szezonnyitó túráját. Megnyugvással töltött el, hogy nem csak én szoktam eltérni az eredeti útvonalterveimtől hanem a szakosztály is. Eredetileg egy nagy kört akartunk leírni Budapest, Székesfehérvár, Veszprém, Pannonhalma, Tatabánya, Budapest útvonalon. Aztán úgy hozta a sors, hogy a 7-es helyett Etyek, Alcsút, Lovasberény útvonalon értük el Fehérvárt. Innen az erdeti terv szerint húztunk el Veszprémvarsányig, ahol egy kiadós ebéd után arra jutottunk, inkább visszafordulunk és még egyszer bejárjuk a kanyarokat Zircig. Ezután GPS helyett just in time tervezéssel jutottunk vissza Budapestre.

Nagyon szép, tiszta idő volt, erős széllel, így bőségesen volt alkalmunk kipróbálni a vitorlázó motorozást. Ez akkor a leghuncutabb ha az oldalszelet amelyikre ráfekszel 80-100-as tempónál megszakítja egy teherautó. Így lehet edzeni a reflexeket!

Motorsor

Győrben jártam és Pannonhalma felé kerültem haza amikor Nyúlban megpillantottam ezt a régiséget az út mentén.

Itt a tavasz, ledobta a motorom is a téli gönceit és átalakult túramotorból roadsterré :-)

Komolyra fordítva a szót elcseréltem a nagy RT-met egy sima R-re. Miért? Egyszerűen csak egy kicsit könnyebb és alacsonyabb gépre vágytam úgy, hogy közben megmaradjon a boxer fíling.

A évválasztó körüli pár napot Bad Hofgastein-ban töltöttük. Míg a völgy párába és ködbe burkolózott, fenn a hegyen ragyogóan sütött a nap és szélcsend volt. Ideális időjárás sízéshez.

A Balatonnál jártam egy céges rendezvényen és jó érzékkel autó helyett motorra szavaztam annak ellenére, hogy az indulás reggelén alig gyűlt össze 5 fokocska. Másnap dél körül nagyon kellemes időben elindultam motorozni egyet a Balatonfelvidéken. Ehhez Siófokból áttutajoztam Tihanyba. Ekkor készült a kép.

És itt van a Tenerife túra második része is a Motorrevüben!

20-a közeledtével egy jó útvonalon törtem a fejem. Eredetileg a Grossglockner és a Fogarasi hágó között ingadoztam, aztán kiderült, hogy két napunk van összesen, így esett a választásom az Őrségre. Reggel még útvonalat terveztem, ezzel gyorsan elkészültem.

Ezután szállást próbáltam intézni ami nem volt egyszerű. Az ünnepre való tekintettel tízből tízszer azt a választ kaptam: sajnos minden hely megtelt. A tizenegyedik hívás végül eredményre vezetett, este Kondorfán a Vadkörte panzióban fogunk aludni.

Indulás után az M1/M7-es közös szakaszán álló autósorok és baleset fogadott. Elkanyarodtunk az M1/M0 felé és így tértünk vissza az M7-re. Sikerült elkerülni a baleset helyszínét, de pár kilométer után besűrűsödött és megint elkezdett akadozni a forgalom. Beálltunk a két sor közé és láss csodát akár Mózesnek a Vörös-tenger, nekünk is menyílt az út. Sürű köszönetnyilvánítások közepette és jó 100-as tempóval tudtunk haladni. A lepsényi letérő után letisztult a forgalom. Balatonszentgyörgynél lejöttünk a pályáról és a kézenfekvőbb 76-os helyett a 75-ösön mentünk Nováig. Innen átkötöttünk Zalalövőnél a 76-osra és pár kilométer után megérkeztünk az Őrségbe. Lecihelődtünk a szállásunkon, vacsoráztunk egy gyorsat és visszagurultunk Őriszentpéterre ahol a Hétrétország rendezvények részeként egy pajtában egy jó Tolcsvay koncertben volt részünk.

Másnap 8-kor már a nyeregben voltunk és egy Szentgotthárdon elköltött kávé és reggeli után elmentünk az ország legnyugatibb településére, Felsőszölnökre. Innen átléptük a határt és pár kilométert Szlovéniában csatangoltunk, majd Kétvölgynél jöttünk vissza. A következő pihenőt Szalafő Pityerszer részén tartottuk. A Hétrétország rendezvények ide is sok emebrt vonzottak, de csak kellemes nyüzsgés volt, nem pedig tömeg. Őriszentpéteren megnéztük az Árpádkori templomot és megkezdtük a második kört. Magyarszombatfa, Velemér, Magyarföld és Szatta érintésével értünk vissza megint Őriszentpéterre.

Ettünk egy kitünő vargányára alapozott ebédet a Bognár vendéglőben és nekifutottunk a harmadik körnek. A lendületünk Ispánkig tartott ki. A falu határában, egy nagy körtefa árnyékában elvackoltuk magunkat a fűben egy félórás csendespihenőre. Itt már autók sem közlekednek, akkora a csend, hogy hallani lehet a fű növését. Felfrissülve folytattuk az utat Hegyhátszentmárton, Felsőmarác, Viszák, Kisrákos, Pankasz érintésével Hegyhátszentjakabig. Itt megpihentünk egy kicsit a Vadása tónál. Egy kávé mellett elnézegettük a fürdöző családokat. Az utolsó körünket a Nádasd, Rimány, Szőce, Hegyhátszentjakab, Zalalővő útvonalunk zártuk be. Innen a 76-oson mentünk a pályáig és onnan haza.

Nagyon szép tájakon, csodaszép időt fogtunk ki. Csak ajánlni tudom a térséget, érdemes eljönni ide akár motorral, akár családdal.

Emberek, megjelent a tenerifei ultileírásom a Motorrevü szeptemberi számában! Ez az első rész, a második jön a következő számban.

Ma már nagyon jó idő volt 13-15 fokot ígértek a meteorológusok, így azt gondoltam kifutok Esztergomig. Esztergomban azt gondoltam átszaladok Léváig. Léva nem tetszett, továbbmentem Selmecbányára, de előtte még letértem Pocuvadlianske Jezerohoz. Ez csak egyike a Selmecbánya körüli, az erdők ölelésében fekvő kis tavaknak. De itt sem tudtam megállni, továbbmentem Körmöcbányára és innen a Garam völgyén keresztül jöttem vissza a határhoz, majd haza. Végül a kis bemelegítő túrából közel 500 kilométeres út lett.

Kattints a képre!


Google térkép

1986 óta nem volt ekkora havazás. Kimentem a Kis Duna partara fotózni egy kicsit.

Az október 23-i ünnepek alkalmából esti díszkivilágítást kapott a Parlament. Újabb kihagyhatatlan alkalom fényképezésre. Nem voltam egyedül, legaláb 10-15 további fotós kereste körülöttem az ideális beállítást egy jó képhez. Az csak ráadás, hogy az állványos munkából kifolyólag adta magát, hogy ezúttal is HDR kép készüljön.

Múlt héten nagyjából az eredeti terv szerint megejtettük a túránkat Csehországban. Nagyon jó volt, az útvonal, a látnivalók, a szállások és az időjárás is velünk volt. Nézd meg a fotóriportomat.

Kattints a képre!

Stuhlecken síztem az év első napjaiban. A tetőn nagyon hideg volt és sűvített a szél. Nem csak aznap amikor ott voltam, hanem az előző napokban is, ettől lett ilyen a menedékház.

Június elején megejtettük az éves túránkat Darszi barátommal. A tavalyi Albán menet után azt gondoltuk, hogy jó kontraszt lesz Németország és azon belül is Feketeerdő. A korábbi beszámolóimmal ellentétben most nem készítettem egy hosszas szöveges leírást, helyette fotoriport formájában adom közre az élményeinket. A túra útvonala itt látható.

Kattints a képre!

Elöljáróban még annyi, hogy hosszas vacillálás után, annak érdekében, hogy nyerjünk egy napot, vonattal mentünk Bécsből Feldkirchig - gyakorlatilag átszeltük Ausztriát. Sok polémiát olvastam arról, hogy igazi motorosnak szabad vagy sem ilyet tennie. Nekem az a határozott véleményem, hogy a vonatozás rettentő praktikus dolog és sokkal kellemesebb éjjel aludva, semmint nappal az unalmas autópályán megtenni azt a távot, ami a túra szebbik részéhez vezet. Szóval csak ajánlani tudom ezt a megoldást. Részleteket a motorok vonaton való szállításáról itt találsz. Ausztria. Németország.

Google térkép

Kimentem fényképezni a 20-i ünnepség részeként megtartott Air Race versenyre. Bessenyei Péter ezúttal kiesett az első futamban, de ettől még jobbnál jobb képeket sikerült készítenem. Az egyik kedvencem a restaurált B25-ös amerikai bombázó.

Kattints a képre!

Matyival kimentünk fényképezni. Ez lett az eredmény, lehetne akár Budapest védjegye is.

Augusztus 20-a után szokás szerint lehűlt az idő, sok volt az eső, de ma ragyogóan sütött a nap. Zoli kollégám mesélt arról, hogy bejárta Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya környékét. Innen jött az ötlet, hogy ugorjunk mi is el erre a vidékre. A leírások alapján Selmecbányára esett a választásom. Oda Esztergomnál léptük át a határt és Léva után már nagyon szép utakon haladtunk. Selmecbánya egy kis ékszerdoboz. Visszafele Ipolyság felé jöttünk, ez az út is szép és alig volt forgalom.

Kattints a képre!

Június 1-8-a között megejtettük az éves egyhetes kiruccanásunkat Darszival. Ezúttal Bosznia, Montenegró, Albánia és Horvátország volt az úti cél. A túra részletes leírását itt találod.

Kattints a képre!


Google térkép

4000 kilométert motoroztam Dél-Afrikában, fantasztikus tájakon. Nagyon sok élményben volt részem, ezekről itt találsz egy hosszabb leírást, itt pedig a képeket.

Csütörtök este hívott Tibi, nincs kedvem gurulni egyet? Nem kellett sokat győzködjön. Hívtam Darszit is. A válasza: minden megoldás érdekel :-) Innen már csak azt kellett eldönteni merre menjünk. Az egész őszi periódusban az időjárás meglepően enyhe volt és a metejósok 15 fokot ígértek napsütéssel, ezért egy hosszabb útra gondoltam északi irányba. Végül a Szigetközre esett a választás.

Tibi Fehérvárról jött, ezért Bábolnánál találkoztunk a MacDonalds előtt. Összeraktam egy útvonalat a GPS-en. Mint eddig minden esetben csak nagyjából követtük a tervet. Amikor a legeldugottabb utakra tértünk volna, Tibi jelezte, hogy száraz a tank. Így Hédervártól el kellett húznunk majd' Mosonmagyaróvárig, hogy találjunk egy kutat. Ekkor már dél körül járt és én vissza akartam menni ebédelni a Hédervári kastélyszállóba. Végül úgy döntöttünk, hogy első a motorozás majd később eszünk. Dunakilitinél kiértünk a Dunához. Szerencsénk volt, mert az őr felengedett a vízlépcső gátjára és onnan tovább lehetett motorozni az ártéren át addig a Duna ágig amelyik a határt alkotja. Innen mentünk vissza Hédervárra. Valahol elszúrtam a letérőt, így Kisbodak és Dunaremete között a töltésen, murván motoroztunk tovább. Végül mégiscsak Héderváron ettünk a kastélyszállóban. Érdekesek lehettünk a kissé koszos motoros szerelésben az elegáns damasztabroszos, ezüst-evőeszközös környezetben. Mindenesetre a pincérek nem vesztették el a hidegvérüket és tisztességgel megetettek.

Győrnél elváltunk Tibitől, és Darszival Komáromon át Budapest felé vettük az utat. Rendesen ránk esteledett, de nem volt hideg, így egy nagyon kellemes túra kerekedett az egészből. Azt hiszem ezzel a 2006-os szezont lezártuk. Biztos ki fogok még menni alkalomadtán egy-egy körre, de hosszabb útra tavaszig aligha lesz lehetőség.

Kattints a képre!